Mikor kisebbik fiam elkészítette a cipős doboz ajándékát a nagyobbik fiam is kedvet kapott tőle, ezért kerestem még egy dobozt, így már két ajándék is készült a rászoruló gyerekeknek. Miután teleraktuk játékokkal, szépen becsomagoltam karácsonyi csomagolópapírba és felcímkéztem aszerint, hogy hány éves és milyen nemű gyereknek készültek az ajándékok (Az egyik 1-2 éves, a másik óvodás-kisiskolás fiúknak.), majd erősen leragasztottam. Férjem berakta a kocsiba és elindult az internetről szerzett címre, hogy leadja az ajándékokat. Odaadtam neki a nevet és a telefonszámot is. Mikor Csornára ért úgy tűnt nem megfelelő a cím, ezért felhívta a telefonszámot és kiderült, hogy a baptisták csak Győrben tudják átvenni a csomagot Csornán nem. Mivel Győrbe elutaztatni a csomagokat már nem volt kapacitásunk, visszakerült a csomag hozzánk és elkezdődött a gondolkodás, hogy mit tegyünk.

 Először megpróbáltam felhívni a Családsegítő Szolgálatot - ők biztosan tudják kihez kell kerülni egy ilyen csomagnak -, de nem sikerült. Utána felhívtam egyik ismerősömet, aki a szociális szférában dolgozik és megígérte, hogy eljön hozzánk és elviszi a csomagokat, de valami miatt nem érkezett meg. Másnap ismét megpróbáltam felhívni a Családsegítő Szolgálatot, akik második próbálkozásra felvették a telefont, de mivel nekik nincs raktáruk kérték, hogy próbáljuk eljuttatni az ajándékokat a Máltai Szeretetszolgálathoz. Kaptam egy telefonszámot is, amin egyeztetni tudnánk egy időpontot. Elsőre őket sem sikerült felhívnom. Következő gondolatom az volt, hogy megkeresem a plébánosunkat, hátha tud valakit, akinek szüksége volna segítségre, vagy segít eljuttatni a csomagokat a Karitasnak. Előtte azért megpróbáltam még egyszer felhívni a Máltai Szeretetszolgálatot és végül sikerült. Nagyon megörültek nekem, mert éppen másnap készültek kiosztani karácsonyi ajándékokat a rászorulóknak. Szerencsémre éppen dolguk volt a közelben aznap, így el is vitték a csomagokat. Remélem nagyon örült neki egy-két kisgyerek!!

  Ezt a történetet tanulságként írtam le mindenkinek, mert számomra nagyon megdöbbentő volt, hogy milyen nehéz is segíteni annak, aki nem tudja hová forduljon. Annak is nehéz, aki adni akar és annak is szerintem, aki kapni. Ezt nem reklámozzák agyon a tévében, helyi újságokban, faliújságokon. A másik tanulsága a történetnek a számomra és talán másoknak is, hogy nem szabad feladni, bármilyen akadály kerül az utunkba folytatni kell, főképp ha egy jó cselekedetről van szó.

  Ti már éltetek át hasonlót? Írjátok meg tapasztalataitokat!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.