Az Óz, a nagy varázsló mesét csak filmen és színházban láttam, a  könyvet nem ismertem. Könyvtárban akadtunk rá a gyerekekkel és nagy élmény volt elolvasni az egész történetet. Sok dolog kiderül belőle, ami a könyvből és a színdarabból kimaradt. Még karácsony előtt olvastuk el és az ünnepek alatt a tévében is vetítették a történetet. Megnéztük a filmet is, így meg tudtam mutatni ezen a mesén keresztül a gyerekeknek, hogy mennyire más élmény olvasni egy történetet, mint csak megnézni a róla készült filmet.

  A történet a következő:Dorothy-t és kutyáját Toto-t egy forgószél Óz birodalmába repíti, ahol Glinda, a Jó Boszorkány adja tudtára, hogy a házával elpusztította a Gonosz Keleti Boszorkányt. Dorothy szeretne visszajutni Kansasba, otthonába és a Jó Boszorkány azt tanácsolja neki, hogy menjen el Ózhoz, a nagy varázslóhoz, aki segíthet neki. Hozzá a Sárga úton juthat el . Útközben találkozik a Madárijesztővel, akinek ész, a Bádogemberrel, akinek szív és a Gyáva Oroszlánnal, akinek bátorság kell. Ők is Dorothyval mennek. A Nyugati Boszorkány elrabolja a lányt, de ő a barátai segítségével legyőzi a gonosz boszorkányt, aki elolvad. A nagy Ózról pedig kiderül, hogy csak egy közönséges szélhámos, de Glinda segítségével mindenki megkapja, amit akar, Dorothy pedig végre hazajut, azaz felébred.

Két fontos dologra hívja fel a figyelmet a könyv:

1. Az egyik, hogy a barátok az út során a sok megpróbáltatások ellenére is végig kitartanak egymás mellett és segítik egymást.
2. A másik, hogy amire vágynak a szereplők, annak végig az úton birtokában vannak, csak nem tudnak róla. Ezért is kaphatják meg végül, annak ellenére, hogy a varázsló csak egy csaló volt. A bölcsességre vágyó Madárijesztő, aki nagyon is éles eszű, hisz a legtöbb szorult helyzetből az ő ötletei mentik ki a kis csapatot. A magát gyávának valló, bátorságát mégis jó pár alkalommal bizonyító Gyáva Oroszlán. A „szív nélküli” Bádogember, akinek bádogtestében érdekes módon mégis érző szív dobog, hisz mindig elsírja magát, ha valakit megsajnál, emiatt gyakran berozsdásodik. Dorothy-ról pedig végül kiderül, hogy mindvégig otthon volt és csak álmodta az egészet. Mindannyian vágynak valamire, s az út maga ismerteti meg velük, hogy amire vágynak, az nem egy varázsló csodás hatalmától függ, hanem csak önmaguktól. Mindannyiuknak hosszú utat kell bejárniuk, és sok mindent meg kell tapasztalniuk, még a szemfényvesztést és egy gonosz boszorkány irtózatos ármányait is, míg megismerik a másikon keresztül egy kicsit talán önmagukat is.

Idézetek a történetből:

Hunyd be a szemed, üsd össze a sarkadat háromszor, és mondogasd magadban: "Mindenütt jó, de legjobb otthon!"

Ha valaha még egyszer elindulok a boldogságomat keresni, nem megyek tovább a farmunk kerítésénél, mert ha ott nem találom, akkor biztos, hogy igazából el sem veszítettem.

Kép:http://bookline.hu

  Mindenkinek szívből ajánlom, hogy olvassa el gyermekének, mert értékeket közvetíthet rajta keresztül észrevétlenül is a mese erejével!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.