Amikor a blogot elindítottam azon gondolkoztam, hogy vajon meddig lesz mondanivalóm, amiről írjak. Lassan beigazolódik a mondás, miszerint "A téma az utcán hever".

  A karácsonnyal és az ünnepekkel kapcsolatban kerültem ismét érdekes helyzetbe. Nagyfiam, Barnabás (8) ugyanis azzal jött haza az iskolából, hogy a többi gyereknek a szülei adnak édességet, ajándékot mikuláskor, és karácsonykor egymásnak vesznek ajándékokat.Szóval nem létezik sem a Mikulás, sem a Jézuska. Egy idő után ezzel nincs semmi probléma, előbb-utóbb minden gyerek rájön, hogy mi felnőttek szervezzük az ünnepeket, de a 8-9 éves gyerekeket még fiatalnak tartom arra,hogy elvegyük tőlük a csodába vetett hitüket. Hogy fognak így küzdeni az álmaikért? Rögtön azzal reagálunk majd az elképzeléseikre/álmaikra a válaszképpen, hogy "Ez neked nem sikerülhet!"? Pedig éppen akkor hiszik el, hogy bármi megtörténhet, belőlük is bármi lehet, ha van alkalmuk hinni a csodákban. Pedagógusként azt tapasztaltam, hogy a gyerekek 10-12 éves korukig még igazán gyerekek és a csodákat nekik még biztos meg lehetne hagyni. Később érik el azt a kort mikor már reálisan meg akarják érteni a világot.

• Ne sajnáljuk az időt és a fáradtságot arra, hogy titokban becsempésszük a csizmájukba az édességeket késő éjjel, vagy hajnalban.
• Ne sajnáljuk az időt és fáradtságot arra, hogy míg egyik szülő közös programot szervez a gyerekkel/gyerekekkel, addig a másik feldíszíti a fát. Igaz, hogy a saját kezűleg feldíszített fának is megvan a maga öröme, de az igazi csoda az mikor a feldíszített fát pillantjuk meg. Számomra még mindig a csodával ér fel, ha például rokonokhoz, ismerősökhöz, barátokhoz megyünk és meglátom az általuk feldíszített fát. (Na és persze lopom az ötleteket.)
• Ne sajnáljuk az időt és fáradtságot arra, hogy titokban megvásároljuk a hőn áhított ajándékot, titokban becsomagoljuk és eldugjuk a lakásban szentestéig. Gondoljunk bele, hogy még nekünk is micsoda öröm, ha valakitől úgy kapunk ajándékot, hogy nem mi vettük meg. Ki lehet puhatolni, hogy ki mire vágyik.

  Az is fontos, hogy ne költekezzük túl magunkat, bár tudom ez nagyon nehéz, hisz szeretnénk mindent megadni gyermekünknek. Gondoljuk át viszont azt, hogy az ajándékkal játszik 1-2 hétig, azután már nem izgalmas, de az együtt töltött időre, a karácsony hangulatára örökké emlékezni fog. Üljünk le velük játszani, beszélgessünk, próbáljunk nyugodt hangulatot teremteni. A legnagyobb ajándék amit adhatunk, a teljes figyelmünk. Ez a legolcsóbb ajándék, de talán a legnehezebb megadni. Idén adjuk ezt meg családunknak, magunknak.

   Boldog, békés, csodákkal teli karácsonyt kívánok mindenkinek!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.