Mostanában nagyon sokszor látom,hogy a szülők már nagyon korán elengedik gyermekük kezét és hagyják,hogy egyedül,szabadon fedezzék fel a világot.Én nem értek egyet ezzel a nagy szabadsággal.Úgy gondolom, hogy a gyermeket irányítani kell,hisz ha egy kicsit belegondolunk a saját életünkbe minket is folyton irányít valaki,így éljük az életünket.Nem mindegy azonban ki irányít!!
Azt gondolom, hogy a szülő feladata az,hogy amit tud, amit megtapasztalt (legyen az jó,vagy rossz) azt át kell adnia gyermekének.Fogjuk meg tehát gyermekünk kezét és vezessük, mutassuk meg neki azokat a csodákat,amiket mi már átéltünk,figyelmeztessük azokra a veszélyekre,amik fenyegetik.Adjunk a kezébe egy tarisznyát és azt töltsük meg útravalóval,hogy amikor majd elengedjük a kezét (szerintem leghamarabb 18 éves korában), akkor mindig elő tudjon venni belőle valami útmutatást. Ha átadjuk neki tapasztalatainkat, tudásunkat akkor gyermekünk már azzal felvértezve indulhat neki életének.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.